The Ring Two,
színes, amerikai film (2005) Szereplők: Naomi Watts, David Dorfman, Elizabeth Perkins, Simon Baker, Sissy Spacek Írta: Ehren Kruger Rendezte: Hideo Nakata Trailer: index.html Hivatalos weblap: http://www.thering2-themovie.com Hazai weblap: http://www.uipduna.hu/dynuip/movie.php?id=140 Hazai bemutató: 2005. március 31. Forgalmazó: UIP-Dunafilm Gyártó: DreamWorks Pictures USA nyitó bevétel: 39,546,027 dollár Játékidő: 111 perc
Régről ismerjük azt a formulát, mely szerint egy horror második része szinte törvényszerűen gyengébben sikerül az alapfilmnél, legyen az bármily remek darab is. Esetünkben ez az aggodalom még inkább fennáll, ugyanis A kör eredetéül szolgáló japán filmnek, a Ringunak több rosszabbnál-rosszabb folytatása készült. Az amerikai adaptálást végző Ehren Krugernek nem volt könnyű dolga, amikor belevágott az immáron önálló úton járó következő epizód megírásába, de képes volt venni az akadályt, amit elődei nem: A kör 2. megnézése után nem kell azzal a megállapítással elhagynunk a mozit, hogy egy újabb felesleges folytatást láttunk. Az ázsiai elődök példájával ellentétben nem egy új szereplő áll a középpontban, hanem az első rész két túlélője, Rachel (Naomi Watts) és a fia (David Dorfman), akik egy nyugis kisvárosba költöznek, hogy maguk mögött tudják a halált hozó videókazettát és Samara átkát. Nemsokára azonban ismét borzalmas haláleset történik a környezetükben, mely bizonyossá teszi, hogy a bosszúálló szellemmel való játszmájuk még korántsem ért véget.
A korábbi folytatások elsősorban azon véreztek el, hogy nem tudták, mivel lehetne kiegészíteni a több kérdőjelet maga után hagyó történetet, A kör 2. alkotóinak viszont erre több jó ötletük is van, ám egy teljes filmre mégsem elegendő. A cselekményt emiatt nyújtják és próbálják újrahasznosítani az előd legemlékezetesebb jeleneteit. Elég nehézkesen térnek rá a lényegre, így mire Naomi Watts útra kel, hogy rájöjjön, miképp mentheti meg a fiát, már letelt a fél játékidő.
Hideo Nakata – aki mellesleg az eredeti Ringu rendezője is – valamelyest visszakanyarította az amerikai változatot a gyökereihez, így az új rész elvontabb és visszafogottabb lett. A kör zenei és képi hatásai visszaköszönnek, az összhatás mégse olyan rémisztő. Akad néhány frászt hozó pillanat, de túlnyomó többségben a feszültség takaréklángon marad. Nakata csendes terrorja a művészibb igényű rétegnek se valószínű, hogy elnyeri a tetszését, ugyanis az közepes számítógépes effektekkel és olcsó hatáselemekkel vegyül. Stílusa érvényesülésének további gátja, hogy a színészi játék, a drámai töltet nem annyira erős, mint korábban, a nyomasztó atmoszférának pedig nem tesz túl jót a néhol felszínre törő humor.
Ami megmenti a helyzetet, hogy a film a végére felpörög és olyan zárással lep meg, mely rendesen pontot tesz a történetre. A kör 2. önmagában egy nézhető, de nem különösebben félelmetes horror, amire leginkább azoknak érdemes befizetniük, akikben az előzőleg nyitva hagyott befejezés hiányérzetet keltett. A film ebből a szemszögből az elvárásainkat tisztességesen kielégíti, ezért hibái dacára a minőségibb horror-folytatások közé sorolható. |